Belső utazás során sokszor lehet állatokkal találkozni, ám ezek közül is kiemelkedő jelentősége van a saját állatokkal való interakciónak. Többnyire erre a találkozóra az erdő szélén kerül sor, ám előfordul, hogy valamilyen vízre (patakra, folyóra, tóra, tengerre) van szükség. Ha éjszakai állatról van szó, a találkozóra is csak ekkor van lehetőség. Az állatokkal való ismerkedés fő szabálya, hogy kézhez kell szoktatni őket. Ez mindig működik, még akkor is, ha meselényekről van szó. Hogy pontosan mi a jelentősége ezeknek a találkozásoknak, sok szinten vizsgálható: az állatok alapvetően a személyiséget tükrözik, és a meditáló ösztönösen érzi, hogy a találkozás izgalmas számára, és az adott állat jelenléte megnyugtatja, biztonságot, erőt ad neki. A természeti népeknél a sámánok a szellemvilágban való utazás során ezeket a lényeket erőállatoknak, vagy totemállatoknak nevezték. A működési mechanizmus azonos, az állatok a megismerkedést követően a későbbi utak során bármikor megjelenhetnek, ha szükség van rájuk. Különösen érdekes tapasztalat, hogy idővel több különböző állatka is kísérheti a meditáló személyt útja során. Személy szerint nekem az egyik legelső ilyen találkozásom egy denevérrel történt, mely azóta is legfontosabb útitársam. Ennek az élménynek köszönhetően a Budapesti Állatkertben örökbe fogadtam egy Lyle repülőkutyát.
Ha szívesen megnézné, milyen állatok várnak örökbefogadó szülőkre, ezen a linken megteheti, bár lehet, hogy előtte érdemes egy meditáció alatt kideríteni, hogy vajon melyik állat is áll a legközelebb Önhöz.
Comments