Aki valaha átélt alvásparalízist, az nem felejti el egykönnyen. Miről is van szó pontosan? A tudomány szerint ez egy olyan állapot, melyben az egyén már ébren van, de a teste fölött még nem nyerte vissza a kontrollt. Ez a kiszolgáltatott helyzet a különböző kultúrákban és történelmi korszakokban egyaránt félelmet generált. Az alvásparalízisben a kontroll elvesztése felfokozott érzékeléssel (vizuális és auditív hallucinációk) együtt jelentkezik, így az archaikus félelmek előtörése könnyen érthető. A magyar néphit ezt az állapotot lidércnyomásként írja le:
„Az a sajátos és nyugtalanító, félálomban jelentkező érzés, amely szerint az alvón mintha valamilyen súlyos teher, szörnyeteg, boszorkány, vagy ehhez hasonló rémjelenség ülne, s mely az alvót elzsibbasztja, tétlenné és bénulttá teszi.” - Pallas Nagylexikon: Lidércnyomás
A témát semmi sem adja vissza jobban, mint Henry Fuseli: A rémálom című festménye, melynek reprodukciója Freud dolgozószobáját díszítette:
Az alvási bénulás közvetlenül elalvás előtt vagy ébredéskor alakulhat ki, és a REM-ciklushoz kapcsolódik, ugyanis ebben az alvási fázisban a szervezet ideiglenesen lebénítja a vázizmokat az alvajárás és alvabeszélés megakadályozása végett. Az alvásparalízis legtöbbször rövid ideig tart, de beszámoltak már olyan esetről is, ahol órákig állt fenn ez az állapot. Mivel ilyenkor csak a szem mozog és még levegőt venni sem könnyű, ezért sokakon eluralkodik a pánik. Az ilyenkor gyakorta jelentkező hallucinációk még inkább fokozzák a hangulatot, legtöbben úgy írják ezt le, hogy valamilyen gonosz jelenlétét érzik, mely ellen nem képesek védekezni.
Én egyszer éltem át ilyet, akkor még nem sokat tudtam az álmokról. Tizenéves koromban egyszer csak arra ébredtem, hogy nem tudok mozdulni. Gyakorlatilag a szememet sem tudtam elfordítani, és azt éreztem, hogy süllyedek bele az ágyba. A szívem hevesen vert, a homlokom verejtékezett, és éreztem valami sötét árnyék jelenlétét a szobában. Rettenetesen megijedtem, segítségért akartam kiáltani, de a hang beszorult a torkomba. Egyetlen végső megoldásként monoton imába kezdtem, és végtelennek tűnő rettegéssel teli másodpercek vagy percek után (az időérzékemet teljesen elvesztettem) végül meg tudtam mozdítani az ujjamat, majd ezt követően visszanyertem a testem felett az irányítást. A félelem is megszűnt, amint el tudtam fordítani a fejemet és fel tudtam kelni. Ezután már nem tudtam aludni, csak virrasztottam és vártam a reggel biztonságát.
Mit tehetünk? Az alvásparalízis lényegesen gyakoribb fiatal korban és háton alvóknál, valamint könnyebben előfordul stresszes életmód, felborult alvási ciklus, ill. bizonyos külső ingerek (pulzáló fény, hang) mellett. A legfontosabb tehát, hogy figyeljünk az alvás minőségére és mennyiségére. Hogy mennyit és hogyan érdemes aludni, arról az előző bejegyzésben már részletesen írtam. Ha pedig egyszer mégis úgy ébredsz fel, hogy megelevenednek a rémálmok körülötted, fókuszálj valamilyen fohászra, valami kedves emlékre, vagy akár csak egy szóra, mert ez a leggyorsabb útja, hogy visszanyerd tested fölött az irányítást. Mondanom sem kell, hogy ha ez gyakori jelenség, feltétlenül fordulj szakemberhez.
A legújabb kutatások szerint a meditáció is sokat segíthet az alvásparalízis legyőzésében, mert rendszeres gyakorlása javítja az alvás minőségét. Az általam vezetett meditációk során is az álmok határán egyensúlyozunk, azonban ezek a meditációk biztonságos környezetben, a kontrollt mindvégig megtartva valósulnak meg.
Commentaires