A fa ősidők óta fontos szakrális szerepet tölt be a különböző népek mitológiájában. Mivel folyamatos megújulás és ciklikusság jellemzi, az egyik legerősebb termékenységi szimbólummá vált, és mint ilyen, a családdal és magával az élettel van összefüggésben. Egy fa lerajzolása rendkívül beszédes lehet, ha érdekelnek a farajzolás mélylélektani részletei, akkor itt tudsz részletesebben informálódni. Az elmélet lényege, hogy egy fa rajzolása közben saját családunk története elevenedik meg, sok esetben akár generációkra visszamenőleg is lehet következtetéseket levonni. A rajzolás esetében az egyik legfontosabb kiindulópont a fa elhelyezkedése és arányai a lapon, ezért a módszer hátránya, hogy a rajztudás esetleges hiánya korlátozó tényező lehet. A meditációban ezzel szemben a vizuális képélmény sokkal érzékletesebben jelenik meg. Számos dolgot érdemes megfigyelni ilyenkor, pl. a fa típusát, magasságát, az ágak elhelyezkedését, valamint a gyökér-törzs-korona arányát. Külön figyelmet érdemel a törzs, és az azon megjelenő esetleges sérülések, valamint a korona nagysága és a levelek. Szinte bármilyen fával találkozhatunk, és a megjelenő kép az adott élethelyezettől függően akár változhat is, miközben az alapvető jegyeket végig magán hordozza.
A fa egyúttal az ősi tudás szimbóluma is, mely a sámánizmus hagyományában jól látható. A világfa ugyanis gyökereivel a mélybe nyúlva összeköti az alvilágot és az eget, ezen keresztül közlekedik a sámán a világok között. A meditáció során a világfát is meg lehet találni, de ennek megismerése már lényegesen nagyobb gyakorlatot igényel.
Comments