A meditáció sok embernek új tapasztalás, ezért érdemes fokozatosan megközelíteni. Aki először találkozik a befelé figyelés, elmélyülés élményével, annak a külső zajok, fények zavaró tényezők lehetnek, ilyenkor a meditáció bevezetésére a fókusz gyakorlatot szoktam használni. A gyakorlat során a meditációt végző személy már csukott szemmel a környező zajforrásokra figyel néhány másodpercig, ezt követően beazonosítja és megnevezi az irányait is. A legtöbbször, ha szobában vagyunk, behallatszik az utca zaja és többnyire van a közelben egy óra is, aminek a ketyegését be lehet azonosítani. Miután a legfontosabb és legjellemzőbb hangforrások megvannak, rátérünk a lényegi gyakorlatra, a különböző zajforrásokból egyet ki kell emelni, és azt kell figyelni, a többit meg fokozatosan le kell tompítani. Az eredmény szinte minden esetben néhány másodperc alatt jelentkezik. Amennyiben ezt sikerül megtapasztalni, az egyén később, a vezetett meditáció alatt nem is fog emlékezni, hogy milyen hangok voltak körülötte, és akár a teljesen zsúfolt főutca zaját is ki tudja zárni. A gyakorlatot vizuálisan a keverőpulthoz szoktam hasonlítani, ahol külön lehet állítani a bejövő jelek erősségét. Mindez általában néhány percet vesz igénybe, és ezt követően meg lehet kezdeni a belső utazást.
Nagyon örülök, hogy végre valaki ilyen érdekes dolgokról ír!