Sokan sokféleképpen vélekednek arról, hogy a meditáció milyen testhelyzetben a leghatékonyabb. Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy az éber tudat megtartása háton fekve a legnehezebb. A jógában is a hullapóz (Shavasana) kiemelt figyelmet kap, nehézsége épp az egyszerűség látszatában rejlik. Bár a jóga célja a tudat kiürítése, a probléma azonos. Háton fekve, ellazulva, nagyon könnyen átesik az ember az éberségi küszöbön és elalszik. Ez különösen akkor gyakori eset, ha közben a szoba el van sötétítve, vagy a háttérben halk távol-keleti zene szól. A gyakorlatok alatt épp ezért én nem használok háttérzenét (kivéve a saját zongora felvételeimet, de annak más a célja, és megvan a pontos helye, hogy mikor érdemes alkalmazni. Ha van rá mód, inkább élőben játszom, és így az adott érzelmi helyzetnek megfelelően alakulnak a dallamok és a harmóniák). Én a meditációt széken, fotelben, esetleg kanapén, ülő helyzetben végeztetem. Arról is sokat lehet hallani, hogy a lábakat nem szabad keresztezni ilyenkor, mert lezárja az energiaköröket. Én úgy látom, hogy az egyetlen igazi szempont az, hogy a személy a lehető legkényelmesebben üljön, hogy abban a 30-40 percben, amíg a belső utazás zajlik, lehetőleg ne nagyon kelljen megmozdulnia, testsúlyt áthelyeznie. Ülő helyzetben mindig van egy minimális izomtónus, ami segít a tudat megtartásában. Az én módszerem lényege abban rejlik, hogy a tudatot épp az álom határán egyensúlyozom.
Comments