A mai felgyorsult világban szinte egész nap folyamatos háttérzajjal vagyunk körülvéve. Ha véletlenül mégis rászakad a csend az átlagemberre, az ürességgel és ingerszegény helyzettel általában nem tud mit kezdeni. Az állandó rohanás és megfelelési vágy nehezen engedi, hogy időt szakítsunk és befelé figyeljünk. A különböző vallásokban, különösen a keleti tradíciókban (hinduizmus, buddhizmus), kivételesen nagy hangsúlyt fektetnek a meditáció gyakorlására. Mindez ráadásul nem csak a csendes elmélkedésben jelenik meg, hanem gyakran mantrák monoton ismétlésében is. Hitük szerint ezzel megtisztulnak és elszakadnak a földi gondoktól, nehézségektől. A keleti vallások hisznek az energetikai központok (csakrák) létezésében, és ezekhez különböző színeket, illetve geometriai alakzatokat társítanak. Vélekedésük szerint, minél magasabb rezonanciát hoznak létre éneklés vagy más hangszerszámok által, annál magasabb szintű csakrák aktiválódnak. Mindez persze nekünk nyugatiaknak nehezen értelmezhető, mi szeretjük a logika és a tudomány alapján magyarázni a dolgokat. De mi van akkor, ha idővel a tudomány nagyon hasonló eredményre jut? Igazolják-e az eredmények a vallást?
A következő videóban, mely már 2013 óta sok másik hasonlóval kering az interneten, a különböző frekvenciák vizuális reprezentációját láthatjuk. A kísérletből jól látszik, hogy minden egyes frekvencia leképezhető egy jól definiálható geometriai alakzattal.
A dolog akkor lesz igazán érdekes, ha ehhez hozzátesszük a csakrák keleti ábrázolását:
Láthatóvá válik, hogy minél magasabb szintű energetikai rendszerről van szó, annál összetettebb a szimbólum is, a frekvencia emelkedéséhez hasonlóan.
Még ha nem is hisz valaki a csakrák létezésében, a mögötte lévő filozófia tagadhatatlanul párhuzamba hozható a modern fizikai eredményekkel.