Az egyik leggyakrabban használt kiinduló kép a rét vagy mező, mely azért fontos, mert általa lehet egy általános képet kapni a meditáló belső világáról. A rét lesz az érzelmi kiindulópont, és egyben a legtöbb esetben a lezáráshoz is ez biztosítja majd a megfelelő keretet. Nagyon érdekes megvizsgálni az időjárási viszonyokat, hogy mennyire felhős az ég, milyen erősen fúj a szél, mennyire süt a Nap. A réthez szorosan kapcsolódik az erdő is, mely szintén sokféle hangulatú lehet. Egészen más egy könnyed áttetsző bükkös vagy tölgyes, mint egy kevés fényt áteresztő fenyves. Egyik sem jobb a másiknál, minden alkalommal a hozzá kapcsolódó érzelmekre kell fókuszálni, és azokat megfigyelni. Külön figyelmet érdemes még fordítani a fűre, és annak rendezettségére. A módszer lényege épp abban rejlik, hogy ezeket a belső hangulatokat, képeket használjuk fel a meditáció során. A meditáló személy felismeri és megérti érzelmeinek szimbolikus megnyilvánulását, valamint a képzés során elsajátítja az alapokat saját belső képeinek alakításához. Ha valaki nyugtalan, akkor ez ebben a belső világban akár borús, esős hangulatként is megnyilvánulhat. Ilyenkor már az is nagy lépés, ha sikerül elérni, hogy a felhők felszakadozzanak és a Nap ismét megjelenjen. Az ilyen belső változás a legmélyebb szinten hat, és a meditáló ezt követően sokkal nyugodtabb állapotban tér vissza. A tanfolyam fő célja ennek a belső világnak a felfedezése és óvatos manipulálása.
