• beavatasialmok

Változások könyve 易经

A változások könyve a kínai univerzalizmus alapvető filozófiájára épül. A mű vélhetően néphagyományok alapján i.e. 3000 körül került lejegyzésre. Eleinte jóskönyvként alkalmazták, később átalakult egyfajta életvezetési referenciakönyvvé. A Ji Csing rendszere nagy hatással volt a konfucianizmusra és a taoizmusra egyaránt. Magába foglalja a filozófia mellett az államelméletet, művészetet, és a kínai természettudomány alapvető mechanizmusait is. A könyv olyan nagy hatást gyakorolt a kultúrára, hogy még Csin Si Huang-ti, Kína első császára is megőrizte a i.e. 212-es könyvégetés során. Nyugaton a könyv elsőként Richard Wilhelm német nyelvű fordításában jelent meg 1924-ben.

A rendszer eleinte igen-nem válaszokra épült, melyet egyenes (jang) és szaggatott (jin) vonalakkal jelképeztek. Később ezt differenciálták úgy, hogy három vonalból álló ún. trigramokat hoztak létre, ez a 8 alapképzet (Ég, Tó, Tűz, Mennydörgés, Szél, Víz, Hegy, Föld). Két trigramból lesz egy hexagram, így alakult ki a Ji Csing 64 jele.

Eleinte a jósláshoz cickafarkszárakat használtak egy igen bonyolult és hosszan tartó folyamattal, később a folyamat leegyszerűsödött, ma már a legtöbben a 3 érmés módszert alkalmazzák, ahol a fej hármat, az írás kettőt ér, így egy dobás értéke 6, 7, 8, vagy 9 lehet. Ezt hatszor ismételve kapjuk meg a hexagram 6 vonalát. A Ji Csing azért a Változások könyve, mert a kínaiak a jeleket nem tartják statikusnak, hanem állandó áramlásban lévő pillanatnyi helyzetképnek. Ezt erősíti, hogy ha a dobás értéke 6 vagy 9, akkor a vonal ún. változó vonal, amely átfordul az ellentettjébe és az így létrejövő új hexagram másféle szempontokra világíthat rá az adott helyzetben.

A Változások könyvét áthatja a kínai jin/jang filozófia, hiszen az egyes jelek jin 阴 (gyenge) és jang 阳 (erős) vonalakból épülnek fel. A napokban hallottam a neves sinológus, P. Szabó Sándor előadását arról, hogy a régi kínaiak hogyan látták a természeti jelenségeket a jin és a jang tükrében. Vélekedésük szerint az egész világ csíből (气) épül fel, melyet talán legjobban párának lehet fordítani, a csí pedig kétféle lehet, jang (világos, meleg) és jin (sötét, hideg), melyek állandó változásban, áramlásban vannak. A régi kínaiak mérni is tudták a jin/jangot, mely nagyon egyszerűen történt, az év minden napján megmérték egy bot árnyékát, és ebből következtettek arra, hogy az egyes évszakokban a jin-pára vagy a jang-pára van-e túlsúlyban. A Ji Csingben is rengeteg utalás történik erre.

A változások könyvével 2020. január eleje óta foglalkozom, újévi fogadalmam szerint minden nap egy-egy jelet elemzek, értelmezek, valamint a fenti mechanizmus alapján dobok az érmékkel. Eddigi tapasztalatom, hogy ez a filozófiai rendszer nagyon távol áll a nyugati gondolkodásmódtól. Mások a társadalmi normák, más az állam működése, ugyanakkor a könyv tagadhatatlan logika alapján lett összeállítva, mely a természet törvényszerűségeiből vezeti le a hétköznapi emberi sorsokat. A könyv célja épp ebben rejlik, tanácsot ad, hogy bizonyos helyzetekben hogyan érdemes viselkedni. Teszi ezt azonban igen bonyolult utalásokkal, melyek megfelelő értelmezése nem kevés intuíciót feltételez. Az egyik legkedveltebb hasonlatom a „nagy vízen való átkelés”, mely mindig valamilyen nagy döntés, vagy vállalkozás meghozatalára, elindítására utal.

Számomra azért igazán érdekes ennek az ősi tudásnak a tanulmányozása, mert Jung is különösen kiemelten foglalkozott vele, mivel a kollektív tudatalatti ősképek, archetípusok egyértelműen fellelhetőek benne, és mindez természetesen az álmokra is nagy hatással van. Jung maga is alkalmazta a Ji Csing-et terápiái során, és különösen jó példának tartotta a szinkronicitás működésének bemutatására, de erről majd legközelebb.

102 megtekintés

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése